TÉGLA BURKOLÁS
Téglaburkolások elsősorban épületek külső felületeinek, homlokzatainak, lábazatainak, kéményeinek, illetve kerítések és kerti építmények fagyálló, időtálló burkolására és díszítésére alkalmazhatók, de díszítésre belsőtérben is esztétikus felületek képezhetők téglaburkolással.
Előnyök
Hátrányok
Alapanyaguk és gyártástechnológiájuk eltérőek és ebből következően mechanikai tulajdonságaik szerint három csoportra - klinkertéglára, burkolótéglára, mészhomoktéglákra oszthatók. Alkalmazási területük azonos, eltérés - a választékon kívül - keménységükben, nyomószilárdságukban, vízfelvételükben és savállóságukban mutatkozik.
Vízfelvétel:
klinkertégla 6 %-ig
burkolótégla 18 %-ig
mészhomoktégla (adalékanyagokkal) 13 %
felett
Nyomószilárdság
klinkertégla 35 kN/mm2 feletti
burkolótégla 20 kN/mm2 körüli
mészhomoktégla 10 kN/mm2 alatt
klinkertégla
Teherhordó vagy terhet nem viselő látszó falszerkezetek és falazat-burkolatok: lakó- és középületek látszó, külső homlokzatfelületeinek és kéményeinek igényes burkolására, kerítések és kerti építmények építésére alkalmas sav- és fagyálló égetett agyag burkolóelem. 1100-1200 C fokra emelve a kiégetést 2-4 napig. Megfelelő kémiai és fizikai tulajdonságokkal rendelkező alapanyag észak-Európában található, elsősorban Németország és Hollandia területén, kisebb területeken Belgiumban. Magyarországon csak burkoló minőségű téglák gyártásához szükséges agyag található.
burkolótégla
Teherhordó vagy terhet nem viselő látszó falszerkezetek és falazat-burkolatok: lakó- és középületek látszó, minőségük miatt elsősorban belső felületeinek igényes burkolására
Tervezés
Ahhoz, hogy a homlokzati téglából készülő falak minden tekintetben kielégítsék a velük szemben támasztott igényeket, körültekintő tervezés szükséges, hiszen a korrekten elkészített korszerű homlokzatburkolat komplex mérnöki gondolkodást igénylő, magas műszaki minőséget jelentő épületszerkezetekből tevődik össze. Fontos szempont az is, hogy az épület homlokzati téglából készülő legkülső héja az épület méreteihez viszonyítva nagyon kicsi elemekből áll, melyeknek választott méretei és egymáshoz viszonyított arányai igen fontosak a homlokzati megjelenésben, ezért az elemkiosztást és az arányokat előre meg kell határozni.
Hazai irodalom és friss szabvány nincs, a Magyar Szabvány 1973 évi, 1991-es kiegészítéssel, amiben az előtétfalazat meg sincs említve, csak szerkezettel egybeépített téglaburkolatról rendelkezik.
Főleg a DIN alapján lehet tervezni, az alábbiak is azok fordításai.
A homlokzatot érő hatások
A tervezés kezdetén a gazdasági és
esztétikai meggondolások mellett meg kell vizsgálni az épület elhelyezkedését, a
klimatikus feltételeket, valamint a falat érő külső és belső igénybevételeket.
A homlokzatot a napsugárzásból és a hőmérséklet periodikus változásaiból adódó
hőhatások, az esőből, csapóesőből, záporesőből, jégesőből adódó csapadékhatások,
a szél nyomó és szívóhatása, a kívülről befelé ható szorpciós vagy a belülről
kifelé ható páradiffúziós vízmozgás hatása, valamint mechanikai sérülések és
szennyeződések érik. Ezeken kívül figyelembe kell még venni a
környezetszennyeződésből adódó kémiai hatásokat is.
A homlokzati felületekkel szembeni követelmények
Esztétikai szempontok
Ez a kérdés, amelyik egy homlokzatnál nyilvánvalóan az elsők között merül fel,
természetesen ízlés dolga. Rendszer színválasztéka változatos
homlokzatok kialakítására biztosít lehetőséget. Klinker tégla
alkalmazásával lehet elérni a kivirágzás, fagyás mentes felületeket.
Vörös, sárga, fehér, antracit, bőrszínű, barna,
klinkerkék, stb. illetve nagyon sokféle színfoltos
felület alakítható ki.
Tégla méretek és típus kiválasztása Az esztétika mellett a gazdaságosság.
Klinkerlapka ragasztva flex ragasztóval
Megfelelő hőszigetelésű és
egyenletes felületű háttérszerkezet szükséges.
Utólagos felrakás lehetősége is adott, mert a nyílászáróknál, káváknál elfér a
vastagsága, bár a sarokelemek költségesek és idomtéglák nem
tervezhetők.
A lapka burkolat ragasztásához a hagyományos "dryvit" rendszer
rétegrendjét kell alkalmazni, az alábbi különbségekkel, mivel nem a ca. 4-6
kg/m2 nemes-vakolat kerül felragasztásra a hőszigetelő rétegre, hanem 30-35 kg
négyzetméterenként:
Hőszigetelést teljes felületén kell felragasztani a vékony, dörzsölt vakolattal
ellátott szerkezeti falazatra.
Normál mennyiségű (rendszertől függően 6-9 db/m2) fémdübellel kell rögzíteni a
hőszigetelő táblákat.
Első réteg üveghálót rögzíteni az előző dübel rögzítéshez képest sakk-minta
elrendezésű dübelekkel (szintén 6-9 db/m2 rendszertől függően), a lehúzott (nem
kell készre simítani, ha kiszáradás előtt kerül fel a második réteg háló)
beágyazó tapasszal.
Második réteg háló ragasztását az első réteg megszáradása előtt célszerű
elkészíteni, beágyazó tapaszba, simítva.
A felület legyen sík, mert a lapka ragasztásához szükséges flexragasztó többlet
felhasználása emeli a költségeket.
Habarcsba falazott 50 mm (kézi formázású tégla) vagy 55 mm (sajtolt gyártású, SPV) vastag téglaelem
Megfelelő hőszigeteléssel rendelkező szerkezet szükséges. Utólagos felrakás lehetősége is adott, a sarokelemek költségesek, mert egész téglából vágják. Idomtéglák nem tervezhetők, a gyártók csak nagy mennyiségű megrendelés esetén gyártják.
Átszellőztetett előtét falazat klinkertéglából, esetleg burkolótéglából
Egész méretű 115 mm vagy 90 mm esetleg 120 mm vastagságú homlokzati téglafalazat
Idomtégla típus tervezhető, mellyel egyedivé lehet tervezni az épületet.
Előregyártott szemöldök és idom elemek tervezhetők, vasbetonmag klinkerburkolattal.
Sajtolt gyártású termékek látszó felületei:
Méretek német, lengyel gyártóknál:
52 mm (DF- 4 fekvő= 1 álló) * 240 mm, 64 db/m2,
65 mm (RF, nem német szabvány) * 250 mm, 53 db/m2,
71
mm (NF- 3 fekvő = 1 álló) * 240 mm, 48 db/m2,
113 mm (2DF – 2 fekvő= 1 álló) * 240 mm, 32 db/m2,
Tégla vastagság 115 mm, esetleg 90 mm
Méretek holland gyártóknál:
50 mm * 210 mm, 75 db/m2,
65 mm * 210 mm, 60 db/m2,
Tégla vastagság 98 mm.
Anyagszükségletek 11 mm-es fugát figyelembe véve valósak.
Felületek: sima, bordázott, rusztikus, pattintott, esetleg kézzel formázott.
Kézi formázással gyártott termékek látszó felületei:
Méretek:
50 mm * 210 mm, 75 db/m2,
65 mm * 210 mm, 60 db/m2,
Tégla vastagság 98 mm.
Anyagszükségletek 11 mm-es fugát figyelembe véve valósak.
Felületek: kézzel formázott.
Hő és fagyállóság
A
klinker homlokzati téglák fagyállóak és jól tűrik a hőmérséklet változásából
adódó hatásokat. Nagyobb felületek esetén fontos a dilatáció helyes kialakítása,
valamint célszerű megfelelő fugakialakítással megóvni a homlokzati téglákat a
fölöslegesen terhelő behatásoktól.
Csapadékhatásokkal szembeni ellenálló
képesség
Nem véletlen, hogy a
téglahomlokzatok elsősorban az igen csapadékos északi országokban terjedtek el.
Figyelembe kell viszont venni, hogy a kis elemekből készülő felület csapadék
szempontjából legveszélyesebb pontjai a csatlakozások, vagyis a fugák. Ezért
fontos a a korrekt fugakialakítás és a megfelelő, klinkerhabarcs alkalmazása.
Nedvességvezetés
Nem engedik át a nedvességet, ami a kívülről befelé
hatoló szorpciós vízmozgás esetén komoly előny, azonban a belülről kifelé tartó
páradiffúziónál akadályt jelent. A szerkezet, vagy a
hőszigetelés és az előtétfal között megfelelő vastagságú, minimum 3 cm légrés
alkalmazásával, alsó és felső szellőzőfugák kialakításával kell a kialakuló pára
képződést kiszellőztetni.
A szél hatásával szembeni ellenálló képesség
A
szél nyomó- és szívóhatásával szemben jól megválasztott, megfelelően méretezett
és kivitelezett rögzítése biztosít védelmet. Általában 5 db/m2 szélkapocs (anker)
szerelendő.
Mechanikai hatásokkal szembeni ellenálló
képesség
A klinkertéglák mechanikai
rongáló hatásokkal szemben igen ellenállóak.
Kémiai hatásokkal szembeni ellenálló
képesség
Káros kémiai hatások
szempontjából veszélyes helyeken elsősorban saválló klinkertéglát javasoljuk
felhasználni. A klinker termékek nem igényelnek felület hidrofóbizáló anyagokkal
való felületkezelést.
Tűzbiztonság szempontjából nem éghetőek a termékek.
Szennyeződésekkel szembeni ellenálló
képesség
Nehezen szennyeződnek és
egyszerű módszerekkel tisztíthatók.
Hőszigetelés
Amennyiben a tartófal nem képes önmagában ellátni a hőszigetelés feladatát, akkor külön hőszigetelő réteg kerül a tartófal elé, melynek rögzítéséről gondoskodni kell. A rögzítés mechanikai úton vagy ragasztással történhet. A hőszigetelés céljára megfelelően páravezető, elsősorban szálas, ásványgyapot szigetelőanyag alkalmazandó. A hőszigetelő réteg vastagságát - a többi szerkezeti elem és elsősorban a tartófal hőtechnikai tulajdonságainak figyelembevételével - számítással kell megállapítani.
Légrés
Légréssel ellátott tégla homlokzatú réteges falszerkezetnél gondoskodni kell a légrés átszellőztetéséről. Az építési pontatlanságokat figyelembe véve legalább 4 cm-es légrés javasolt. A burkolatot alul és felül a levegő be- illetve kivezetésére szolgáló szellőzőnyílásokkal kell ellátni. A szellőzőnyílások kialakításának legegyszerűbb módja a kitöltetlen függőleges fuga. A szellőzőnyílásoknak 20 m2-ként (az ablakokat és ajtókat is beleszámolva) legalább 75 cm2 méretűeknek kell lenniük.
Burkolat
A homlokzati téglából készülő burkolati fal ajánlott vastagsága erősítőpillér nélkül általában 11,5 cm, legalább 9 cm, a fugákat pedig tartószerkezeti és nedvességvédelmi okokból klinkerhabarccsal kell kitölteni. A tartófalat és a homlokzati téglából készült burkolati falat egymástól függetlenül készül, azokat szilárdsági okokból össze kell kötni. A rögzítésnek két különböző feladatrésze van, ezért kétféle rögzítőelemet kell alkalmazni.
Klinkertégla alkalmazása esetén mélyített
fugával esztétikus felület alakítható ki.
A fuga kialakítást
szabványok határozzák meg.
Függőleges rögzítés
Állítható függőleges faltartó konzol
A homlokzati téglából készült burkolati fal önsúlyából adódó terheket, függőleges erőket lehetőség szerint a terhelhető betonlábazat, ennek hiányában, illetve magasabb homlokzatú épületeknél vagy nyílások felett alátámasztó rozsdamentes konzolok veszik fel
A rozsdamentes acélból készült alátámasztó konzolokat az épület vasbeton szerkezeteibe rozsdamentes menetes szárakkal kell rögzíteni, méretezésüknél és kiosztásuknál a gyártó cég előírásait, méretezési adatait kell figyelembe venni.
A vízszintes erőket a tartófalba rögzített
kapcsolóelemek veszik fel.
(Ezeknek a kapcsolóelemeknek még nincsen
egyértelműen kialakult magyar megnevezése, bekötőkampónak, bekötőhuzalnak,
horgonyelemnek, rögzítő pálcának
vagy szélkapocsnak is nevezi a szakirodalom, német elnevezés szerint
anker) A vízszintes
kapcsolóelemek feladata viszont egyértelmű és igen sokrétű:
A kapcsolóelemek rozsdamentes acélból készülnek, a tartófalba való rögzítésüket dübellel kell megoldani.
A kapcsolóelem kiosztásánál a gyártó cég előírásait, méretezési adatait kell figyelembe venni. Alapszabályként elfogadható, hogy négyzetméterenként 5 db kapcsolóelemet kell beépíteni. A fal széleinél például nyílászáróknál, illetve a sarkokon, ezeken felül méterenként még 3 kapcsolóelemet kell beépíteni. A rögzítőelemek egymástól való vízszintes távolsága nem lehet nagyobb 75 cm-nél; függőleges távolsága pedig az 50 cm-t nem haladhatja meg.
Hosszúság
A burkolótéglák horizontális értelemben vett kiosztásánál törekedni kell arra,
hogy a burkolt felületek, elsősorban a szabadon álló és a nyílások közötti
falmezők illetve pillérek a ˝ tégla (+ függőleges
fugavastagság) egész számú többszörösének megfelelő méretűek legyenek.
A homlokzat tervezésekor - esztétikai és kivitelezési megfontolások miatt -
méretháló segítségével célszerű az elemeket a felületen kiosztani. A méretháló
vízszintes raszter távolsága általában az egész vagy féltégla méret függőleges
fugavastagsággal növelt értéke: 24+1,1 =25,1 cm egész tégla, 11,5+1,1 =12,6 cm féltégla
esetén. A függőleges raszter méret a fekvő téglasorok magasságának a vízszintes
fugavastagsággal növelt értéke, azaz 5,0 + 1,1 =6,1 cm (WDF) vagy 5,2+1,1 =6,3 cm (DF,
vagy WF) vagy 5,8 + 1,1 =6,9 cm (IF) vagy 6,5+1,1 =7,6 cm (RF)
vagy 7,1+1,1 =8,2 cm (NF)
A méretháló alkalmazása a nyílászárók pontos alaprajzi és homlokzati
elhelyezését is megkönnyíti.
A raszter felszerkesztésénél ügyelni kell arra, hogy a homlokzatburkolatot
vízszintes és függőleges dilatációs hézagokkal kell ellátni.
A homlokzati téglákból készülő burkolatba
dilatációt kell tervezni. Dilatációs hézagra azért van szükség, mivel a
téli-nyári hőmérséklet-ingadozásból eredő alakváltozások hatására káros
feszültségek léphetnek fel. A változó hőterhelésből adódó mozgások és erők a
faltárcsák dilatációs fugáin egyenlítődnek ki.
A függőleges dilatációk egymástól való távolsága függ a klimatikus viszonyoktól, a tartófal szerkezetétől, valamint
a homlokzati megjelenési igényektől. Ezért ki kell alakítani azokon a helyeken
is, ahol a tartófal is dilatál, vagy változik a szerkezet. Esztétikai
szempontból a dilatációs hézagot elsősorban falsarokban, nyílászáróknál, lizénák,
vagy tagozatok vonalában célszerű megoldani.
Lehet fogas vagy egyenes kialakítású.
A dilatációs hézagok elhelyezését befolyásoló tényezők:
Dilatációs hézag mérete megközelítőleg 10 mm magas legyen. A dilatációs hézagokat habarcsolás nélkül, zártcellás habosított profil alkalmazásával kell megoldani, amit UV álló, flexibilis tömítő masszával kell lezárni.
Attól függően, hogy milyen vastag falat
építünk, milyen méretű elemeket használunk illetve, hogy egymáshoz képest hogyan
rendezzük el a téglákat, összefoglalva: az alkalmazott kötési módtól függően a
tégla falburkolat más-más benyomást kelt és így a legváltozatosabb építészeti
megjelenés érhető el.
Számos kötéstípus létezik, a választás általában a megrendelő és a tervező
ízlésére van bízva, mindenesetre a burkolási tervben rögzíteni kell a kötés
típusát is. Megjegyzendő, hogy a különböző kötési módokra országonként eltérő
elnevezéseket használnak.