TÉGLA BURKOLÁS

Téglaburkolások elsősorban épületek külső felületeinek, homlokzatainak, lábazatainak, kéményeinek, illetve kerítések és kerti építmények fagyálló, időtálló burkolására és díszítésére alkalmazhatók, de díszítésre belsőtérben is esztétikus felületek képezhetők téglaburkolással.

Előnyök

Hátrányok

Alapanyaguk és gyártástechnológiájuk eltérőek és ebből következően mechanikai tulajdonságaik szerint három csoportra - klinkertéglára, burkolótéglára, mészhomoktéglákra oszthatók. Alkalmazási területük azonos, eltérés - a választékon kívül - keménységükben, nyomószilárdságukban, vízfelvételükben és savállóságukban mutatkozik.

Vízfelvétel:

klinkertégla    6 %-ig
burkolótégla 18 %-ig
mészhomoktégla (adalékanyagokkal) 13 % felett

Nyomószilárdság

klinkertégla    35 kN/mm2 feletti
burkolótégla 20 kN/mm2 körüli
mészhomoktégla 10 kN/mm2 alatt

klinkertégla

Teherhordó vagy terhet nem viselő látszó falszerkezetek és falazat-burkolatok: lakó- és középületek látszó, külső homlokzatfelületeinek és kéményeinek igényes burkolására, kerítések és kerti építmények építésére alkalmas sav- és fagyálló égetett agyag burkolóelem. 1100-1200 C fokra emelve a kiégetést 2-4 napig. Megfelelő kémiai és fizikai tulajdonságokkal rendelkező alapanyag észak-Európában található, elsősorban Németország és Hollandia területén, kisebb területeken Belgiumban. Magyarországon csak burkoló minőségű téglák gyártásához szükséges agyag található.

burkolótégla

Teherhordó vagy terhet nem viselő látszó falszerkezetek és falazat-burkolatok: lakó- és középületek látszó, minőségük miatt elsősorban belső felületeinek igényes burkolására

Tervezés

Ahhoz, hogy a homlokzati téglából készülő falak minden tekintetben kielégítsék a velük szemben támasztott igényeket, körültekintő tervezés szükséges, hiszen a korrekten elkészített korszerű homlokzatburkolat komplex mérnöki gondolkodást igénylő, magas műszaki minőséget jelentő épületszerkezetekből tevődik össze. Fontos szempont az is, hogy az épület homlokzati téglából készülő legkülső héja az épület méreteihez viszonyítva nagyon kicsi elemekből áll, melyeknek választott méretei és egymáshoz viszonyított arányai igen fontosak a homlokzati megjelenésben, ezért az elemkiosztást és az arányokat előre meg kell határozni.

Hazai irodalom és friss szabvány nincs, a Magyar Szabvány 1973 évi, 1991-es kiegészítéssel, amiben az előtétfalazat meg sincs említve, csak szerkezettel egybeépített téglaburkolatról rendelkezik.

Főleg a DIN alapján lehet tervezni, az alábbiak is azok fordításai.

A homlokzatot érő hatások

A tervezés kezdetén a gazdasági és esztétikai meggondolások mellett meg kell vizsgálni az épület elhelyezkedését, a klimatikus feltételeket, valamint a falat érő külső és belső igénybevételeket.
A homlokzatot a napsugárzásból és a hőmérséklet periodikus változásaiból adódó hőhatások, az esőből, csapóesőből, záporesőből, jégesőből adódó csapadékhatások, a szél nyomó és szívóhatása, a kívülről befelé ható szorpciós vagy a belülről kifelé ható páradiffúziós vízmozgás hatása, valamint mechanikai sérülések és szennyeződések érik. Ezeken kívül figyelembe kell még venni a környezetszennyeződésből adódó kémiai hatásokat is.

A homlokzati felületekkel szembeni követelmények

Esztétikai szempontok Ez a kérdés, amelyik egy homlokzatnál nyilvánvalóan az elsők között merül fel, természetesen ízlés dolga. Rendszer színválasztéka változatos homlokzatok kialakítására biztosít lehetőséget. Klinker tégla alkalmazásával lehet elérni a kivirágzás, fagyás mentes felületeket.
Vörös, sárga, fehér, antracit, bőrszínű, barna, klinkerkék, stb. illetve nagyon sokféle színfoltos felület alakítható ki.

Tégla méretek és típus kiválasztása Az esztétika mellett a gazdaságosság.

Klinkerlapka ragasztva flex ragasztóval

Megfelelő hőszigetelésű és egyenletes felületű háttérszerkezet szükséges. Utólagos felrakás lehetősége is adott, mert a nyílászáróknál, káváknál elfér a vastagsága, bár a sarokelemek költségesek és idomtéglák nem tervezhetők.
A lapka burkolat ragasztásához a hagyományos "dryvit" rendszer rétegrendjét kell alkalmazni, az alábbi különbségekkel, mivel nem a ca. 4-6 kg/m2 nemes-vakolat kerül felragasztásra a hőszigetelő rétegre, hanem 30-35 kg négyzetméterenként:
Hőszigetelést teljes felületén kell felragasztani a vékony, dörzsölt vakolattal ellátott szerkezeti falazatra.
Normál mennyiségű (rendszertől függően 6-9 db/m2) fémdübellel kell rögzíteni a hőszigetelő táblákat.
Első réteg üveghálót rögzíteni az előző dübel rögzítéshez képest sakk-minta elrendezésű dübelekkel (szintén 6-9 db/m2 rendszertől függően), a lehúzott (nem kell készre simítani, ha kiszáradás előtt kerül fel a második réteg háló) beágyazó tapasszal.
Második réteg háló ragasztását az első réteg megszáradása előtt célszerű elkészíteni, beágyazó tapaszba, simítva.
A felület legyen sík, mert a lapka ragasztásához szükséges flexragasztó többlet felhasználása emeli a költségeket.

Habarcsba falazott 50 mm (kézi formázású tégla) vagy 55 mm (sajtolt gyártású, SPV) vastag téglaelem

Megfelelő hőszigeteléssel rendelkező szerkezet szükséges. Utólagos felrakás lehetősége is adott, a sarokelemek költségesek, mert egész téglából vágják. Idomtéglák nem tervezhetők, a gyártók csak nagy mennyiségű megrendelés esetén gyártják.

Átszellőztetett előtét falazat klinkertéglából, esetleg burkolótéglából

Egész méretű 115 mm vagy 90 mm esetleg 120 mm vastagságú homlokzati téglafalazat

Idomtégla típus tervezhető, mellyel egyedivé lehet tervezni az épületet.

Előregyártott szemöldök és idom elemek tervezhetők, vasbetonmag klinkerburkolattal.

Sajtolt gyártású termékek látszó felületei:

Méretek német, lengyel gyártóknál:
52 mm (DF- 4 fekvő= 1 álló) * 240 mm, 64 db/m2,
65 mm (RF, nem német szabvány) * 250 mm, 53 db/m2,
71 mm (NF- 3 fekvő = 1 álló) * 240 mm, 48 db/m2,
113 mm (2DF – 2 fekvő= 1 álló) * 240 mm, 32 db/m2,
Tégla vastagság 115 mm, esetleg 90 mm

Méretek holland gyártóknál:
50 mm * 210 mm, 75 db/m2,
65 mm * 210 mm, 60 db/m2,
Tégla vastagság 98 mm.

Anyagszükségletek 11 mm-es fugát figyelembe véve valósak.

Felületek: sima, bordázott, rusztikus, pattintott, esetleg kézzel formázott.

Kézi formázással gyártott termékek látszó felületei:

Méretek:
50 mm * 210 mm, 75 db/m2,
65 mm * 210 mm, 60 db/m2,
Tégla vastagság 98 mm.

Anyagszükségletek 11 mm-es fugát figyelembe véve valósak.

Felületek: kézzel formázott.

Hő és fagyállóság
A klinker homlokzati téglák fagyállóak és jól tűrik a hőmérséklet változásából adódó hatásokat. Nagyobb felületek esetén fontos a dilatáció helyes kialakítása, valamint célszerű megfelelő fugakialakítással megóvni a homlokzati téglákat a fölöslegesen terhelő behatásoktól.

Csapadékhatásokkal szembeni ellenálló képesség
Nem véletlen, hogy a téglahomlokzatok elsősorban az igen csapadékos északi országokban terjedtek el. Figyelembe kell viszont venni, hogy a kis elemekből készülő felület csapadék szempontjából legveszélyesebb pontjai a csatlakozások, vagyis a fugák. Ezért fontos a a korrekt fugakialakítás és a megfelelő, klinkerhabarcs alkalmazása.

Nedvességvezetés

Nem engedik át a nedvességet, ami a kívülről befelé hatoló szorpciós vízmozgás esetén komoly előny, azonban a belülről kifelé tartó páradiffúziónál akadályt jelent. A szerkezet, vagy a hőszigetelés és az előtétfal között megfelelő vastagságú, minimum 3 cm légrés alkalmazásával, alsó és felső szellőzőfugák kialakításával kell a kialakuló pára képződést kiszellőztetni.

A szél hatásával szembeni ellenálló képesség

A szél nyomó- és szívóhatásával szemben jól megválasztott, megfelelően méretezett és kivitelezett rögzítése biztosít védelmet. Általában 5 db/m2 szélkapocs (anker) szerelendő.

Mechanikai hatásokkal szembeni ellenálló képesség
A klinkertéglák mechanikai rongáló hatásokkal szemben igen ellenállóak.

Kémiai hatásokkal szembeni ellenálló képesség
Káros kémiai hatások szempontjából veszélyes helyeken elsősorban saválló klinkertéglát javasoljuk felhasználni. A klinker termékek nem igényelnek felület hidrofóbizáló anyagokkal való felületkezelést.

Tűzbiztonság szempontjából nem éghetőek a termékek.

Szennyeződésekkel szembeni ellenálló képesség
Nehezen szennyeződnek és egyszerű módszerekkel tisztíthatók.

Hőszigetelés

Amennyiben a tartófal nem képes önmagában ellátni a hőszigetelés feladatát, akkor külön hőszigetelő réteg kerül a tartófal elé, melynek rögzítéséről gondoskodni kell. A rögzítés mechanikai úton vagy ragasztással történhet. A hőszigetelés céljára megfelelően páravezető, elsősorban szálas, ásványgyapot szigetelőanyag alkalmazandó. A hőszigetelő réteg vastagságát - a többi szerkezeti elem és elsősorban a tartófal hőtechnikai tulajdonságainak figyelembevételével - számítással kell megállapítani.

Légrés

Légréssel ellátott tégla homlokzatú réteges falszerkezetnél gondoskodni kell a légrés átszellőztetéséről. Az építési pontatlanságokat figyelembe véve legalább 4 cm-es légrés javasolt. A burkolatot alul és felül a levegő be- illetve kivezetésére szolgáló szellőzőnyílásokkal kell ellátni. A szellőzőnyílások kialakításának legegyszerűbb módja a kitöltetlen függőleges fuga. A szellőzőnyílásoknak 20 m2-ként (az ablakokat és ajtókat is beleszámolva) legalább 75 cm2 méretűeknek kell lenniük.

Burkolat

A homlokzati téglából készülő burkolati fal ajánlott vastagsága erősítőpillér nélkül általában 11,5 cm, legalább 9 cm, a fugákat pedig tartószerkezeti és nedvességvédelmi okokból klinkerhabarccsal kell kitölteni. A tartófalat és a homlokzati téglából készült burkolati falat egymástól függetlenül készül, azokat szilárdsági okokból össze kell kötni. A rögzítésnek két különböző feladatrésze van, ezért kétféle rögzítőelemet kell alkalmazni.

Klinkertégla alkalmazása esetén mélyített fugával esztétikus felület alakítható ki.
A fuga kialakítást szabványok határozzák meg.

Függőleges rögzítés

Állítható függőleges faltartó konzol

A homlokzati téglából készült burkolati fal önsúlyából adódó terheket, függőleges erőket lehetőség szerint a terhelhető betonlábazat, ennek hiányában, illetve magasabb homlokzatú épületeknél vagy nyílások felett alátámasztó rozsdamentes konzolok veszik fel

A rozsdamentes acélból készült alátámasztó konzolokat az épület vasbeton szerkezeteibe rozsdamentes menetes szárakkal kell rögzíteni, méretezésüknél és kiosztásuknál a gyártó cég előírásait, méretezési adatait kell figyelembe venni.

Vízszintes rögzítés

A vízszintes erőket a tartófalba rögzített kapcsolóelemek veszik fel.
(Ezeknek a kapcsolóelemeknek még nincsen egyértelműen kialakult magyar megnevezése, bekötőkampónak, bekötőhuzalnak, horgonyelemnek, rögzítő pálcának vagy szélkapocsnak is nevezi a szakirodalom, német elnevezés szerint anker)
A vízszintes kapcsolóelemek feladata viszont egyértelmű és igen sokrétű:

A kapcsolóelemek rozsdamentes acélból készülnek, a tartófalba való rögzítésüket dübellel kell megoldani.

A kapcsolóelem kiosztásánál a gyártó cég előírásait, méretezési adatait kell figyelembe venni. Alapszabályként elfogadható, hogy négyzetméterenként 5 db kapcsolóelemet kell beépíteni. A fal széleinél például nyílászáróknál, illetve a sarkokon, ezeken felül méterenként még 3 kapcsolóelemet kell beépíteni. A rögzítőelemek egymástól való vízszintes távolsága nem lehet nagyobb 75 cm-nél; függőleges távolsága pedig az 50 cm-t nem haladhatja meg.

Hosszúság A burkolótéglák horizontális értelemben vett kiosztásánál törekedni kell arra, hogy a burkolt felületek, elsősorban a szabadon álló és a nyílások közötti falmezők illetve pillérek a ˝  tégla (+ függőleges fugavastagság) egész számú többszörösének megfelelő méretűek legyenek.
A homlokzat tervezésekor - esztétikai és kivitelezési megfontolások miatt - méretháló segítségével célszerű az elemeket a felületen kiosztani. A méretháló vízszintes raszter távolsága általában az egész vagy féltégla méret függőleges fugavastagsággal növelt értéke: 24+1,1 =25,1 cm egész tégla, 11,5+1,1 =12,6 cm féltégla esetén. A függőleges raszter méret a fekvő téglasorok magasságának a vízszintes fugavastagsággal növelt értéke, azaz 5,0 + 1,1 =6,1 cm (WDF) vagy 5,2+1,1 =6,3 cm (DF, vagy WF) vagy 5,8 + 1,1 =6,9 cm (IF) vagy 6,5+1,1 =7,6 cm (RF) vagy 7,1+1,1 =8,2 cm (NF)
A méretháló alkalmazása a nyílászárók pontos alaprajzi és homlokzati elhelyezését is megkönnyíti.
A raszter felszerkesztésénél ügyelni kell arra, hogy a homlokzatburkolatot vízszintes és függőleges dilatációs hézagokkal kell ellátni.

Dilatáció

A homlokzati téglákból készülő burkolatba dilatációt kell tervezni. Dilatációs hézagra azért van szükség, mivel a téli-nyári hőmérséklet-ingadozásból eredő alakváltozások hatására káros feszültségek léphetnek fel. A változó hőterhelésből adódó mozgások és erők a faltárcsák dilatációs fugáin egyenlítődnek ki.
A függőleges dilatációk egymástól való távolsága függ a klimatikus viszonyoktól, a tartófal szerkezetétől, valamint a homlokzati megjelenési igényektől. Ezért ki kell alakítani azokon a helyeken is, ahol a tartófal is dilatál, vagy változik a szerkezet. Esztétikai szempontból a dilatációs hézagot elsősorban falsarokban, nyílászáróknál, lizénák, vagy tagozatok vonalában célszerű megoldani.

Lehet fogas vagy egyenes kialakítású.

A dilatációs hézagok elhelyezését befolyásoló tényezők:

Dilatációs hézag mérete megközelítőleg 10 mm magas legyen. A dilatációs hézagokat habarcsolás nélkül, zártcellás habosított profil alkalmazásával kell megoldani, amit UV álló, flexibilis tömítő masszával kell lezárni.

Kötési módok

Attól függően, hogy milyen vastag falat építünk, milyen méretű elemeket használunk illetve, hogy egymáshoz képest hogyan rendezzük el a téglákat, összefoglalva: az alkalmazott kötési módtól függően a tégla falburkolat más-más benyomást kelt és így a legváltozatosabb építészeti megjelenés érhető el.
Számos kötéstípus létezik, a választás általában a megrendelő és a tervező ízlésére van bízva, mindenesetre a burkolási tervben rögzíteni kell a kötés típusát is. Megjegyzendő, hogy a különböző kötési módokra országonként eltérő elnevezéseket használnak.